Nem tudok jobbat ennél, csak írok, mert e pillanatban másra nem vagyok képes.
Értetek, értünk, mindnyájunkért.
A szeretteinkért, a gyengékért, az elesettekért.
Azokért, akiket Valakik az út szélén hagytak, és akiket Másvalakik az árokba rugdostak, hogy ne rontsák az összképet, a hazugság dicsőséges hologramját.
Lehet, jobb is a világnak, hogy csak írok, és nem mást cselekszem helyette…
Ez most nem elcsépelt szófordulat, mert ugyan Isten látja a gondolataimat, de Ti jobb, ha nem látjátok, vele (Istennel) majd elszámolunk négyszemközt, sok van már a rovásomon, tudom).
Viszont…
Az évnek eme szent napján, amikor a sötétség eléri mélypontját, és a fény áttör rajta, megsemmisíti, mert ez a fény küldetése – szóval, ezen a napon jól tennék Egyesek, ha ők is számot vetnének azzal, hogy miket CSELEKEDTEK ez évben (és korábban is) szemben azzal, amiket MONDTAK!
Mert semmiféle egybeesés nincs a két dolog között, mert különben nem lennének kígyózó sorok sem a Blahán, sem máshol…Ez a mai valóság, ez az új, szép Magyar Karácsony igazi arca, és nem a mákos bejgli, mert sem Te, sem én, sem mások nem tudnak annyi bejglit sütni, amennyivel el lehet takarni az egyre inkább felszínre törő nyomort, amelynek immár nem mélységes bugyrai, hanem inkább szegénység hegyei vannak…
Hallom az irányított pártmédiákból, hogy a lopás, a korrupció tulajdonképpen a mi magyarságunkat erősíti, mert teljesen nyilvánvaló, hogy minél több a haszontalan, írástudatlan, semmihez sem értő, teljesen tehetségtelen, még csak nem is középszerű új magyar nábob (ők lennének a középosztály), mégis a szegénység egyre inkább mélyül…Illetve, eddig mélyült, most már a felszínre tör!
Már semmiféle statisztika nem képes eltakarni.
Pártunk és kormányunk tehetetlen, természetesen, hisz végig impotens volt, az is marad, kivénhedt politikai prostituáltak, és azok cafkái, akik semmire sem valók, csak arra, hogy rajtunk élősködjenek.
A valamikori kádári munkásosztály derékhada mára nyugdíjas korú lett, és félve, riadtan kapkod a morzsák után, amelyeket pártunk és kormányunk lesöpör egy évben egyszer a lakoma asztalról…És ők, az egykori esztergályosok, hegesztők, pedagógusok, bányászok, mérnökök, sietve kapkodják fel a szemeket, és közben sűrűn csókolgatják a Kezet, amely naponta arcul csapja őket…
Melyik háziállat teszi ugyanezt?..
Miközben teljesen nyilvánvaló, hogy pártunk és kormányunk számolatlanul szórja az európai polgárok által megkeresett százmilliárdokat, aközben rikácsolva szidja őket, amiért nem lövetnek halomra bizonyos embercsoportokat, főleg azokat, akik pártunk és kormányunk napi választási kampánybeszédeiben sűrűn előfordulnak retteneteként, hogy éberen tartsák a gyűlöletünket…És amely százmilliárdokból MINDEN létező nyomorunkat fel lehetne számolni hetek, max. pár hónap alatt, de akkor hol marad a Félelem Bére? Hová lesz akkor a rettenet, a függőség, ki a fene fogja akkor 110 decibellel teleordítani pénteken, korán reggel a Kossuth Rádiót?
És mi lesz akkor Soros Györggyel? És mi lesz akkor velünk, ha hirtelen elfogy az ellenségünk?
Ki fog akkor minket megvédeni, és főleg: kitől? Mitől?
Azt harsogta a minap pártunk és kormányunk, hogy ne kelljen behúzott függönyök mögött ünnepelnünk…
Hogyan jössz te ahhoz, hogy beleszólj a Mi ünnepünkbe azok után, amit tettél velünk, magyarokkal?
Hogyan merészeled éppen te a szádra venni a kereszténységet, amelynek minden tanítását megszeged minden szavaddal (ezt még elviselem), és főleg: minden tetteddel?
Tudtad azt – illetve: mondták már neked, hogy a férfit (mármint az Igazit) nem a szavai, hanem a tettei minősítik?
Nem?
Nem volt senki, aki erről felvilágosítson?
Néhány keresztényi, és ószövetségi idézet, ha már emlegetted, és megvéded ezt az értékrendet:
„Azt cselekedd másokkal, amit te szeretnél, hogy mások cselekedjenek te véled”..
„Aki a szegényt bántja, annak Teremtőjét gyalázza meg”…
„Amikor adakozol, úgy tedd, hogy ne tudja a jobb kezed, mit cselekszik a bal kezed”..
Folytathatnám a sort, de nem akarlak terhelni ilyen nem túl vidám „anekdotával”, mert tudom, meghaladják a érzelmi intelligenciád szintjét, ezért hatástalanok.
A mai Magyarországon – és különösképpen Karácsonykor – féktelenül ömlik ránk felülről az álkeresztény, nyárspolgári tömény hazugságáradat, amely a velejéig romlott, és amelynek célja ennek a romlásnak a mélyítése, konzerválása, a maradék (velünk született), természetes jóságunk kiirtása szisztematikusan, és amely demagógia mindnyájunk rosszabbik énjét táplálja azáltal, hogy ELFOGADTAJTA TERMÉSZETESNEK ezt az állapotot, hogy természetesen vannak szegények, akik az utcán élnek, de ezen nem nagyon kell sopánkodni, mert erről nagyrészt ők maguk tehetnek, mivel elfelejtették befizetni a számlákat, feladni a csekkeket…Nem úgy, mint mi, IGAZI MAGYAR polgárok tesszük, mert mi nem vagyunk buták, és ezért nem vagyunk olyan szegények, mint ők, és ezért mi segítjük őket abban, hogy ők ugyanolyanok maradjanak egészen addig, amíg kilehelik a végsőt, mert az utcán töltött évek ötszörösen számítanak…
Igen, MI adunk nekik enni most, ezen a valóban drága, és szent ünnepen, amelyhez nektek ott fen semmi, de semmi közötök nincsen, amelyhez több köze van az utolsó csövesnek is, mert Jézus Értük halt meg, nem pedig ti értetek, farizeusokért, ott fenn, akik most ki tudja hol vagytok éppen, hol véditek a Hazát a migránsoktól?…
Sohasem szoktam imádkozni semmi és senki ELLEN, hogy ez meg az ne legyen, vagy ez itt pusztuljon el…
Imádkozom inkább Valakiért, vagy valamiért…A Teremtés híve vagyok, és nem a pusztításé, mint ti ott fenn, akik mások nyomorán taposva halmozzátok a lopott milliárdokat (hol van már Tocsik???), és közben évekre lecsukjátok azt, aki egy nyaláb rőzsét lopott?
Milyen jogon merészelitek ti ott fen a szátokra venni a kereszténységet? A magyarságot? Hisz mindkettőt romboljátok nap mint nap, minden órában, percben, ellopjátok, a maradékot megtapossátok, nehogy más használt vehesse annak…Mint ama bizonyos Kertész Kutyája….
Meggondoltam magam, még hozok pár idézetek, képzeld: megveszett libsikomcsi létemre kedvenc olvasmányaim (több is van, nahát) közé tartozik Pál apostol levelei is. Karácsony lévén, mi más lehetne a leginkább idevágó, mint a Korintoszi levelek (na jó, legyen Korinthusi).
Nagyon érdekes dolgokat feszeget ez a drága, szent ember, nézd csak:
Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész
A SZERETET HIMNUSZA
/2017 Karácsonyára ajánlom ezt a részletet sok szeretettel, mindenkinek, aki érti a Szeretet nyelvét/
*****
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is.
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.
*****
Hit, remény, szeretet….
Hit abban, hogy lesz változás, és a változás kivételesen jót fog hozni…
Remény, hogy nem hiábavaló az ádventi várakozásunk…
Szeretet, amely soha nem múlik, amely összeköt minket, sokunkat, akiket még te sem tudtál legyőzni, hiába minden harcod, hiába pénzhegyek, dörgedelmes médiád, hiába a páncélosaid, a droidok, akik a nagymamáink kezeit is hátracsavarva a földre tapossák utána…A mi szeretetünk nem szűnik meg, mert ahhoz nekünk magunknak kellene megszűnnünk, mert mi egyek vagyunk a Teremtővel, a Szeretettel.
Végül még egy idézet külön Neked, az Erősnek, a Legyőzhetetlennek, Mindnyájunk Védelmezőjének, az Örökkévalónak:
„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet”.
— Újvilág Infó—
/Prédikátor/
